XVI. kerület – Cinkota-Mátyásföld

Lassan 29 éve, születésem óta élek a kerületben, a családom több, mint 50 éve költözött ide. Kevesen tudják, hogy Budapest első repülőtere a kerületünkben működött (lévén az Ikarusz gyár – mely itt gyártotta a legendás buszokat – eredetileg repülőgépekkel foglalkozott. Sajnos ott képet nem tudtam csinálni, leginkább irodák kaptak helyet a lepusztult gyárban, a kultúrházat pedig jelenleg épp felújítják). A XVI. kerület 5 kisebb településrészből áll, melyek közül azokat mutatom be, ahova saját kötődésem van, avagy szerintem kiemelkedő történelmileg. Fontos azonban megjegyezni, hogy ugyanilyen gyönyörű Rákosszentmihály, Sashalom és Árpádföld is, de azokat majd egyszer valaki más mutatja be 😉

Cinkota – Kerületünk legrégibb “települése”, már az Árpád-korban is említették írásosan. Két templomja közül a jelenleg evangélikusként működő elődjét már az Árpád-házi királyok korában használták (az alapok most is látszanak a templomban). 1077-ben ezen a területen zajlott a mogyoródi csata Salamon és Béla fiai között. A török idők után szlovákokat telepítettek a faluba, a tót hagyomány így nagyszerepet játszott a lakosok életében (régi családok a mai napig sok tót szavat használnak).
Számomra és sok kerületi számára is nagyon meghatározó a kerület legerősebb középiskolája, a Szerb Antal Gimnázium. Batthyány Ilona (gróf Batthyány Lajos lánya) férjével, Beniczky Gáborral közös kastélyuk parkjából különített el területet az iskola javára (kislánya azóta üres kriptája mai napig látható a parkban, mely az ő tiszteletére a Lea park nevet kapta), a mai napig fontos szerepet játszik a gimnázium életében, hiszen arborétumszerű megjelenése, a benne kialakított tanösvény kíváló alkalmat biztosít a növénytani ismeretek bővítésére és nem utolsó sorban a diákok kikapcsolódására. A későbbiekben bemutatott bicikliút sok pontjáról látható, ahogy a gimnázium épülete szinte urtalja a cinkotai dombot.

Erzsébet liget – A liget ma egy lakópark és kerületünk kulturális életének egyik közponja. Itt található a kerületi színház (mely otthont ad a helyi hordozós klubnak is), az egyik uszoda, tenisz pálya, sport pálya, vívó csarnok és strand is. Én azonban a történelmi jelentőségét hangsúlyozva nem ezeknél készítettem fényképet, hanem a jelenleg Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karának épülete körül. A Liget korábban szovjet laktanyáknak, épületeknek adott otthon, melyek jelentős részében ma családok laknak (nagyon jó kis házak, első közös otthonunk nekünk is ott volt  ), de a külker épületének talán legfontosabb eseménye volt (bár ezzel sok sikeres diplomázó lehet, hogy nem értene velem egyet), mikor az 56os forradalom bukása után itt tartották fogva Nagy Imre miniszterelnököt. Előtte tisztelegtünk a fenti képekkel.

Szilas-menti bicikliút – Kerületünk egyik legújabb vonzereje a Szilas-menti bicikliút, mely a bringásokon kívül a sétálók és futók számára is nagy örömet jelent. A bicikliút több kilóméteren át, a Rákosi úttól a Naplás erdőig vezet, útközben két játszótérrel. A fenti képek a mi szívünk csücskén, az öko-játszótéren és annak környékén készültek. A játszó nem a klasszikus értelembe vett játszótér, hiszen kevés játék van, ellenben labirintus, hajó, bújkáló is található itt, mind élő fűzfából fonva. A park mellett már természetvédelmi terület van, melyen az ide látogató gyerekek gyakran figyelhetik meg a legelésző kecskéket, de a szomszédos szántón a traktor is visszatérő vendég. A bicikliúton járva az ember megértheti miért szerelmesek a kerületiek az otthonukba: mintha az erdőben sétálnánk, messze a város zajától, útközben rókával, ölyvekkel és őzekkel találkozva, miközben a belváros kb 30 perc tömegközlekedve.

Ómátyásföld – Ha valaki a XVI. kerületről csak hall legtöbbször vagy Cinkotát említi (és persze a kántort, aki nagy iccével kért…) vagy Mátyásföldet, annak villanegyedét. A legenda szerint ezen a területen feküdt Mátyás királyunk vadászterülete, innen a név. Az 1800as évek végén létrejött a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete, melynek tagjai a HÉV vonal kiépítésével meglátták a lehetőséget a területben, és elindult a felparcellázás, a szebbnél szebb nyaralók felépítése. A meseszép villáknak sajnos nem tett jót a szocializmus szele, sokat lebontottak, átépítettek, megrongáltak, de hála Istennek és az utóbbi évek törekvéseinek, egyre több patináns épület kapja vissza régi fényét (így például a középső képen látható Dozzi villa is, melyet tavaly még bárki magáénak tudhatott volna, hiszen röpke 700millió forintért árulták). A kerület egyik jelképe a Szent József Plébánia, az idén ünnepli a 112. évfordulóját, a telket melyre épült szintén Batthyány Ilona adományozta a fentebb említett egyesületnek.
Érdemes a Pilóta utca környékén sétálnunk, hiszen a platánsorok alatt árnyékban tekinthetjük meg az egymás mellett sorakozó szebbnél szebb épületeket.

Cinkota-Mátyásföldi Református Egyházközség – A kerülethez való legfontosabb kötődésem a Mátyásföldi Református templom, hiszen itt kereszteltek engem, a fiamat, itt konfirmáltunk a férjemmel, itt házasodtunk össze, és ide fogunk visszajárni a közösségünkbe, akkor is ha elköltözünk az agglomerációba (keserédes tény, hogy a kerületet Pest Rózsa-dombjaként emlegetik, így az ingatlanárak miatt régi kerületi családok gyerekei már leginkább a külső vonzáskörzetbe mennek lakni, de senki nem szívesen távolodik el 15km-nél messzebbre ).
A templom belsején és külsején is felfedezhetőek az erdélyi fatemplomokra jellemző elemek. Az épület 1940re készült el, de a háború és szocializmus után felújításra szorult, ez 1989-ben történt meg. A belső fa búrkolat és faragások Szőcs Albert mátyásföldi fafaragó kezének munkáját dícsérik. A templom később karzattal bővült. Jelenleg Budapest egyik legnagyobb református közösségének ad otthon, mely hála Istennek folyamatosan bővül mind porontyokkal mind felnőtt tagokkal.

Naplás-tó – sok nem kerületi is hallot már a tóról, talán járt is ott. Ideális kirándulóhely kisgyerekeseknek, hiszen rengeteg rövid vagy hosszabbacska túraútvonal indul a tó körül vagy az erdőben. A futók is előszeretettel látogatják, remek tereplehetőségekkel bír, tapasztalatból mondom.
A tó szívem csücske gyerekkorom óta, hiszen édesanyám (aki a gimnázium biológia tanára) mentora, Stollmayer Ákosné (Emi néni) hihetetlen munkájának és édesapám (aki környezetvédelmi mérnök) közbenjárásának is köszönhető, hogy a tó ma tájvédelmi körzet (a legnagyobb Budapesten a Budai Tájvédelmi Körzet után). A környéken sétálva könnyen találkozhatunk szürkegémekkel, tőkés récékkel, mocsári teknősökkel, de láttam már itt fekete harkályt is. A 90es években volt, aki vidrát is jelzett a tónál egy télen. Jellemző a lápi, mocsári növényzet, például a mocsári nőszirom, egyes orchidea félék. Mindemellett kíváló bodza lelő hely, ha valaki szörpkészítésre adja a fejét.
Ha már tél: vitatott, hogy szabad-e (igazából tilos), de a fél kerület ide jár korcsolyázni. Ennek biztonságossá tételén többen is dolgoznak, de még nem megoldott, ugyanakkor hóban is érdemes ide látogatni, hiszen úgy is gyönyörű (és például lehet vaddisznókkal találkozni).

A képeken szerepelnek Tóthék, azaz Tóth-Bognár Borbála, Tóth Zoltán és Csaba Zoltán plusz PocakPéter a képeket készítette: Tóth Zoltán és Tóth-Bognár Borbála