Veszprém

Veszprém (németül Wesprim vagy Weißbrunn, latinul Vesprim, szlovákul Vesprém) megyei jogú város a Közép-Dunántúli régióban,Veszprém megye és a Veszprémi járás székhelye. A királynék városa a Séd patakot övező dombokon és völgyekben terül el, az átlagosan 270 m tengerszint feletti magasságú Veszprémi-fennsík területén. A mai Újtelep nevű városrész nyugati részén már az i. e. 5. évezredben nagy kiterjedésű neolitikus település állt. Bár a rómaiak valószínűleg nem telepedtek le a város területén, annak határában, Gyulafirátótnál villát, Balácán pedig Caesariana néven villagazdaságot hoztak létre.
Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi várainknak, Géza korában már biztosan létezett, de egyes feltevések szerint már a honfoglalás előtt is állt. Bár a hagyomány szerint Veszprém öt dombra épült, valószínűbb, hogy a völgyekben való megtelepedés időben megelőzte a dombok beépülését. A vár és a középkor elején még önálló vár körüli falvak („szegek”) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze.
A város neve a szláv bezprem szóból ered, ami köznévként nyelvészek szerint „egyenetlent”, „dimbes-dombost” jelentett, utalva Veszprém természeti adottságaira. Az is lehet azonban, hogy a város neve személynévi eredetű. Ebben az esetben szinte bizonyosan I. István unokaöccséről (Géza lányának gyermekéről), Bezprym lengyel fejedelemről kapta a nevét.
Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is, I. István itt győzte le Koppány seregeit. A város az első püspöki székhely az országban (1001-től vagy 1002-től), 1993-tól érseki székhely. Veszprém vármegye volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye.
A város I. István feleségének, Gizellának a kedvenc tartózkodási helye volt; később évszázadokon át a veszprémi püspökök koronázták meg a magyar királynékat, és viselték a királyné kancellárjának címét.
A tatárjáráskor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár 1276-ban és 1380-ban is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Veszprém virágkorát a reneszánsz műveltségű Vetési Albert püspöksége (1458–1486) jelentette.

Állatkert bejárat

Állatkert:

Bár sokan Veszprémi Állatkertként ismerik, hazánk legnagyobb hagyományokkal rendelkező vidéki állatkertjének hivatalos neve Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark. A névadó Afrika-kutató és vadászíró éppen abban az évben, 1958-ban hunyt el, amikor Veszprémben megszületett az a kis vadaspark, amely rövidesen az ország első vidéki állatkertjévé fejlődött. Azonban nemcsak ez az egyetlen kapcsolódási pont a neves kutatóval, hiszen az állatkert gyűjteményében a kezdetektől kiemelt szerepet játszottak a fekete kontinens állatai, köztük is a leghíresebbé Böbe, a csimpánz vált. A korábban csak háziállat bemutatóként működő állatkerti területen felépült hatalmas kifutó hazánk legnagyobb afrikai szavanna bemutatója, ahol a zebrák, gnúk és antilopok a régi, sokkal kisebb karámjaikból átkerülve itt már egy afrikai síkságot idéző kifutóban nyargalászhatnak.
A veszprémi, csakúgy, mint a többi állatkert, egyben természetvédelmi intézményként is működik. Ennek egyik legfontosabb területe a vadon élő megsérült állatok befogadása, gyógykezelése, és ha lehetőség van rá, szabadon engedése. A Veszprémi Állatkert a természetvédelmi tevékenységének részeként nagy hangsúlyt fektet az ismeretterjesztésre, oktatásra és nevelésre is.

 

Viadukt

A veszprémi Szent István völgyhíd (a köznyelvben: Viadukt) Magyarország első és egyik legnagyobb és legszebb ívszerkezetű völgyhídja, a város jelképe. Tervezője, Folly Róbert, korának elismert szerkezettervező mérnöke. A Viadukt lapokra támaszkodó, felsőpályás vasbeton ívhíd. Valójában három – egy nagy és két egyforma méretű kisebb – ív alkotja. Teljes hossza 185, míg legnagyobb magassága 37 méter. A nagy ív támaszköze 46, a kis íveké pedig 26,6–26,6 méter. Az 1937. évi átadásától csaknem ötven éven át a 8-as számú országos főút részét képezte. A hídról – és közbenső pihenőteraszáról – szép panorámaképek tárulnak fel a Várnegyedről, nyugati irányban a Séd-völgyről, s a távoli Bakony hegyvonulatáról.

Benedek hegy

A vár északi oldalán kikövezett keskeny lépcsősoron érünk le a Szent Benedek-hegyre (kilátópont). Bármilyen furcsa, a sziklatömbön kőkori és bronzkori leleteket, valamint honfoglalás-kori temetkezési eszközöket tártak fel. Fehér sziklatömbjén láthatjuk az 1904-ben felállított keresztet. Alatta kanyarog a Séd, melynek partjain középkori hangulatú utcácskák láthatók. A kiugró dolomitszikla a történelem során jelentősen befolyásolta a városrészek kialakulását, illetve határt is szabott egy-egy településrész területi meghatározásához. A Benedek-hegy leírása, ábrázolása a középkori krónikák kedvelt témája volt. Nem véletlenül, hiszen szorosan hozzátartozott a Vár ábrázolásaihoz, utazók, vándorok előszeretettel számolnak be leírásaikban a dolomit sziklaegység páratlan szépségeiről.
A legelső leírásokat a XIII. században már krónikák regisztrálták, akkor Szent-Benedek sziklájaként emlegették. A hegy neve először 1240-ben fordul elő, bizonyára az itt megforduló Szent Benedek rendi hittérítők befolyása következtében. Egyes kutatások arra engednek következtetni, hogy a XIII. században a hegy tetején állott egy kis kápolna, amely Szent-Benedek tiszteletére volt felszentelve, s innen feltételezik a hegy elnevezését.

Vár

Várkút

A veszprémi Vár utca egyik különleges látványossága a Gizella-kápolna előtt, a Szentháromság szobor szomszédságában álló Várkút. Pontos építési ideje sajnos nem ismert, de valamikor a 16. század végére tehető, az első írásos emlék róla 1569-es. Veszprém várkútjának egykori mélysége 26 méter volt, ma 40,7 méterre becsülik. Közel két méter átmérőjű kávája téglából készült, felette kútperem, amin kétféle nagyságú betűvel felírt körfelirat található. A kettő közül csak a nagyobb olvasható:
CIVITAS UBI OLIM FONTES UBERRIMI CULTURAE GENTIS HUNGARORUM ERUBERANT – “Ez az a város, ahol hajdan a magyar nemzeti művelődés legdúsabb forrásai fakadtak.” AVetési nembéli Albert püspök emlékére. (1458-1486)
1938 és 1965-ös részleges feltárása után 2002-ben teljesen feltárták és felújították a várkutat, melynek köszönhetően kivilágítást kapott, kútkáváját megtisztították, az eredeti latin felirat magyarul is rákerült és tetejére kovácsoltvas díszrácsot készítettek. Műemléki védelem alatt áll.

Szent István és Boldog Gizella szobra

„István, Gizella ősi vártán,
mögöttük völgyhíd: kőszivárvány.
Bakony szeléből – álmodni se mernéd –
arany harangszó hímez, misekelmét.
Itt a domb a völgybe, völgy a dombra,
kis utcák szöknek kővadonba.
Tágas terek sikátorok felett,
földszintbe fúl hegymászó emelet.
Fűzsuttogás a locska Séden.”
(Kemény Géza: Veszprémi anziksz)

A várhegy északi fokán mellvéddel övezve magasodik az első magyar királyi pár, Szent István király és Gizella királyné szobra. Az Ispánky József által 1938-ban, a király halálának 900. évfordulójára készített szoborpár mára Veszprém szimbólumává vált. Érdemes megállni a Várhegy északnyugati fokán, hiszen remek kilátás nyílik a város több nevezetességére
A szobortól lenyűgöző kiállítás tárul elénk a környékről. Jól látszik innen a viadukt, amit Szent Istvánról neveztek el, közvetlenül mellette találjuk a Szent László tiszteletére felszentelt templomot. A Bakony vonulatában jól elkülönül a Papod-hegy a maga 646 méteres magasságával. Lenézve megláthatjuk a Séd-patak vizét csillogni a napsütésben. Jobbra fordulva pedig megtekinthetjük a Szent Benedek-hegy csúcsán álló káptalani keresztet.

Séd-patak, Szerelem szigetre vezető kis híd

Szerelem sziget:

A Veszprémvölgy és a Szerelem-sziget Veszprém egyik legszebb része. Természetes vízparti élővilágával, majd ezer éves történelmi múltjával a város egyik legkedveltebb helye. A környéken van két nevezetesség is: a vár és az állatkert. A területen két Árpád-kori műemlék is van: a Veszprémvölgyi apácakolostor és a Margit-romok. Felette fut a műemlék jellegű Szent István völgyhíd. A közpark és az út fontos és közkedvelt a helyiek és a turisták körében is. Területén van a jezsuita kolostor, amit sosem szenteltek fel, és amelyben kiállításokat, koncerteket rendeznek, ezen kívül sok játszótér és egy vízi labirintus is található.

Margit romok

A Szent Katalin Domonkos Apácakolostor romjai, amiket a köznyelv csak Margit-romoknak nevez, Veszprém Dózsaváros nevű városrészében, a Séd partján lévő Margit téren találhatók. Ha letekintünk a veszprémi vár magasából, jól láthatjuk a vár alatti völgyben a domonkos apácakolostor romjait. A kolostort a hozzá tartozó templommal együtt Bertalan, Veszprém püspöke alapította 1240-ben. Lakói, a Domonkos-rendi apácák és – kisebb számban – szerzetesek, nem sokkal korábban, az 1220-as években jelentek meg Magyarországon.
1246-tól 1252-ig Szent Margit, IV. Béla király lánya is a kolostor lakója volt, mielőtt a Nyulak szigetére (a mai Margit-szigetre) költözött volna át. Margittól ered a romok köznyelvi elnevezése is. A zárda másik híres lakója a stigmatizált Magyar Boldog Ilona volt, akit Szent Margit tanítójaként említenek.
A zárda valószínűleg Veszprém török általi első elfoglalásakor, 1552-ben pusztult el. Az épületegyüttes déli része teljesen eltűnt, helyére házak épültek; az északi rész romosan bár, de szerencsére fennmaradt. Ma is magasan áll a templom késő gótikus szentélyének északi fala, amelyet egy nagy fakereszttel jelöltek meg. A templom többi falát és a kolostor kerengőjének részletét 1936-ban tárták föl. A kolostor nagyobb részén ma kertek vannak, illetve újkori lakóházak állnak. A rom védett műemlék.

Séd-patak, Fricska vendéglő

Fricska:

A veszprémi vár alatti Séd-patak völgyében megbúvó Fricska egy parasztház és egy romkocsma keveréke, nagy gerendákkal és oszlopokkal, fa elemekkel, könyvespolcokkal és olyan apró részletekkel, amik igazi lakberendezési gondosságra vallanak. A tér középpontjában egy hatalmas kandalló áll, amelyben készült már csülök és csokitorta is. A gasztro kínálat ennél azért szélesebb: remek burgerekkel és pocaknak keresztelt emberes szendvicsekkel lehet éhséget csillapítani, nyáron pedig a Séd-patak partját egy szabad tüzes grillsütővel foglalják be.

A képeken: Varga-Illésfalvi Ditta és Varga Ninetta

Fotók: Varga Lajos